Sokat vártunk erre az eredményre

Határ Attila és Deák Heni már az őszi Eger Rallye-n is megvillantotta az oroszlánkörmeit, szenzációsan autóztak a Peugeot 306 S16-osukkal, a mátrai pályákon. A folyt. köv. ideje most érkezett el, és Attiláék hamar bebizonyították, hogy novemberben nem csak azért tudták riogatni az élmezőnyt, mert akkor már sokan hiányoztak a Rallye2 Bajnokság mezőnyéből, hanem azért mert pokolian gyorsak. Határ Attilával beszélgettünk.

Az őszi Eger Rallye-n csodálatosan mentetek, remek eredményeket produkáltatok, de megállt az autótok. Mivel telt a téli szezon?

Vitathatatlanul jó időeredményeket értünk el novemberben, az élmezőnyben autóztunk, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy több meghatározó páros is távol maradt akkor az Eger Rallye-tól. Ettől függetlenül még mi magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen értékes helyezéseket sikerült elcsípnünk a gyorsasági szakaszokon. Ezeknek örültünk, de nem vetettük el a sulykot, igyekeztünk beosztani az autót, célba akartunk érni, ám a sok leszabályozáson megtett kilométer gyümölcse hamar beért, tönkre ment a motor. Télen nem sok időt foglalkozhattunk a kocsinkkal, holott tudjuk, hogy sok mindent lehetne a 306-oson felújítani és fejleszteni azért, hogy jobb versenyautó legyen belőle. A fékek, a lengéscsillapítók erősen utcai jellegűek például. Volt egy nem várt nagyobb kiadásunk télen, ezért sem az egri, sem pedig más versenyt nem terveztünk az idei évre. De a szponzoraink mellénk álltak, segítettek, köszönet nekik ezért, így nevezhettünk Egerre. A legfontosabb a motor volt, abból egy másikat, erősebbet, nyomatékosabbat szereltünk be a régi helyére, azzal indultunk neki az Eger Rallye-nak.

Milyen volt a versenyetek?

Tesztelni nem tudtunk, csak itthon, Kazár környékén próbáltuk ki az autót, a szabályok adta kereteken belül. Csütörtökön jártuk be az egri pályákat, igyekeztünk különösen figyelni a pontosságra. Nagy hangsúlyt fektettünk a tempós, végsebesség közeli részek miatt a jó féktávok megtalálására. Pénteken délután nagyon élveztük a rajtceremóniát, nekünk nagyon bejött annak ellenére is, hogy elég sok felé kell miatta jönni-menni, de a Dobó térről elrajtolni óriási élmény. A szombati szakaszokon még jobbak tudtunk lenni, mint ősszel. A rajt után azonnal csatában voltunk az abszolút értékelés és a géposztályunk első helyéért. Reggel megtiszteltük a nyirkos aszfaltot, biztonsági tartalékkal haladtunk. Szarvaskőn ez az összetett harmadik helyére volt elég. Tizedekre voltak egymástól a dobogós párosok, tetszett, hogy ennyire kiélezett a helyzet. A bátori elágazásnál másodikak lettünk, ősszel itt estünk ki, így arra külön figyeltem, hogy a motor ne forogjon széjjel, a hosszú egyenesekben inkább fékeztem a bal lábammal, amikor szükségét éreztem, nem akartam, hogy megint idő előtt fejezzük be a versenyt. Maradt bőven a szakaszban. Egerbaktán már felléphettünk a dobogó legfelső fokára, abszolút szakaszgyőzelmet arattunk. Ezt a pályát amúgy is nagyon kedveljük. Vérbeli rallyepályának nem mondanánk, de vannak rajta kifejezetten izgalmas, technikás pontok. A negyedik szakasz etap lett, aminek a miértjét még most sem értem, de annak örültünk, hogy a csapattal megbeszélt taktikánkat maradéktalanul meg tudtuk valósítani az első körben. A szervizparkban óriási meglepetés várt ránk, mert az eredményeinket látva Édesapám meglepett minket két vadonatúj gumival, – köszönet érte – ezeket az első kerekekre szereltük fel. Szarvaskőn, a reggeli harmadik helyünkön két helyet javítva nyerni tudtunk, tovább növelve az előnyünket az összetettben Ráti Gergőékkel szemben. A hatodik szakaszon ők hibáztak, nekünk pedig műszaki hibánk történt. Már a Pétervásárai elágazás felé, etapon autózva sem működött egy henger. Telefonon beszéltem Édesapámmal, aki azt tanácsolta, hogy lépésben guruljunk át a pályán, spóroljunk a motorral. Így tettünk. Az egerbaktai rajt előtt bekukkantottam a motortérbe, lehúzogattam a gyertyapipákat, átnéztem ezt-azt, amitől megjavult a kocsi. Boroznaki Tibiékkel tizedre azonos idővel, megosztva lettünk elsők. Verpelét elsőre és egyben utolsóra is szimpatikus volt. A harmadik Szarvaskőn újra jelentkezett a korábbi technikai hiba, de ez már nagyon visszavetett minket, így a figyelmünket életem első sötétben megrendezett gyorsaságijára összpontosítottuk, amit rátartással teljesítettünk, bár a felhordásokon még így is majdnem elszálltunk néhányszor. De élveztük ezt a számomra újfajta kihívást. Célba értünk, boldogok voltunk, örültünk a kategóriánk második helyének és az abszolútban a hatodik helyen zártunk. Három éve vártunk már egy ilyen eredményes célba érkezésre.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

A Miskolc Rallye-n. A rajtjáig pedig megpróbálunk mindent rendbe szedni a kocsin, hogy ott már ne kelljen a technikai hibákkal is harcolnunk. A motor, a váltó és a futómű revíziója biztosan elkészül addigra. Szükség is lesz a jó és megbízható kocsira, mert nekem ez lesz az első Miskolc Rallye-m, ahol szeretnénk önfeledten és technika problémák nélkül, legalább ugyanolyan jó pozíciókban célba érni, mint márciusban, Egerben.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

2018-04-20T07:43:49+00:00 2018. április 20.|Kategóriák: Hírek|Címkék: , , , , , |

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás