Bulinak indult és az is lett belőle

Tíz év pihenő után vette elő 1963-as évjáratú, bajnok autóját Kovács Zsolt, aki a jeles évfordulót fiával, Gergővel ünnepelte meg a zempléni pályákon. Az ötlet kitűnőnek bizonyult, a közönség imádta őket, mindenki csápolt amerre elhaladtak a kis púpos „zöldséggel”. A P11-es géposztály egyetlen, két hengeres versenyautóját fölsorolták a P12-be, a 180 lóerős VFTS-ek közé, így érthető, hogy kupák nélkül zárt a trabantos apa-fia duó, ám ők nem a serlegegekért utaztak Nyíregyházára, hanem a parádéért és a jó kedvért. Ezekből pedig aligha kapott többet náluk bárki is az évadzáró futamon. Kovács Zsolttal beszélgettünk.

Nem tettétek magasra magatoknak a lécet, a Nyíregyháza Rallye előtt. Mik voltak, mik lehettek a tervek egy 55 éves, P60-as Trabanttal a Rallye2 mezőnyében?

Bulinak indult és az is lett belőle. Nem készültünk túl sokat a futamra, legalábbis fejben nem. Viszont a 2008-as bajnokság óta nem mentünk a Trabinkkal, rá viszont nagyon sok figyelmet és pénzt kellett áldoznunk, hogy harcképessé tegyük. Tesztelni nem voltunk, mindössze az új motort igyekeztünk bejáratni, itthon kocsikáztunk vele a környéken mintegy 150-200 kilométert. Szigorúan közúton, versenytempóról szó sem lehetett.

Mondjuk a mai normál közúti sebesség a Trabantnak már majdnem versenytempó… 🙂

De akkor sem feszegethettük a határokat, még azt sem lehetett vele elérnünk. 60-70 kilométeres tempónál nem mehettünk többel, ha azt akartuk, hogy minden tökéletesen összecsiszolódjon az erőforrásban. A bejáratás végén „hajtottuk meg” 90-el, maximum 100-al, de ennél többel, 110-el csak a versenyen mentünk vele.

Ezt biztosan nem a superspeciálon hoztátok ki belőle. Hogyan alakult a péntek esti bemutatkozásotok?

Tetszett volna a történet, ha nem lett volna az az embertelen nagy köd. Anélkül betyárosan jó lett volna az első gyorsasági, láttuk, hogy van rá igény az emberek részéről, nekünk is tetszett még így is élveztük. Igaz, hogy nem láttuk szinte semmit és nem találtuk néha az utat, de ez nem hátráltatott minket. Valahogy eljutottunk a célig. 🙂

Másnap nyolc szakasz várt rátok, amit maradéktalanul teljesítettetek, táncolt a Trabi, őrjöngtek a szurkolók.

Így van, nem kíméltem a kézifék bowdenjét, ahol csak lehetett, ott használtam. A pályabejáráson direkt úgy írtuk meg az itinert, hogy a megfelelő kanyarokhoz, ahol elfért, hogy keresztbe tesszük a kocsit, oda nagy betűkkel beírtuk, hogy PARÁDÉ! 🙂 Ez volt a kézifék jele. Úgy gondolom, hogy mindenki élvezte, nekünk is tetszett belülről. Kívülről ugyanez ez jött vissza. Igazából ennyiről szólt a versenyünk, mi ezért álltunk oda a rajtvonalhoz. Ezért az érzésért szívesen mentünk volna akár az ORB mezőnyében is, két napot, de az 1000 kilométeres versenytáv nagyon sok lett volna a Trabival.

Azt ugye feleslegesen kérdezem, hogy volt e kalandotok, megcsúszásotok? Mármint olyan, amire nem számítottatok…

Nem felesleges a kérdés, mert volt. Nem is kellett rá sokat várni, mivel a szombati első szakaszon, közel a telkibányai célhoz széthúztuk a hangosítás kábelét. Közel ülünk egymáshoz a Trabiban, de nem igazán hallottuk egymást az átbeszélő nélkül. Ebből adódott, hogy egy jobb3-as kanyarban, a pattogós úton fékezni kellett egy óriásit, mert majdnem felcsapódtunk a szalagkorlátra. Más nem tervezett kalandunk viszont nem volt.

Ennek is köszönhetitek, a remek kis autótokon kívül, hogy sikeresen célba értetek. Kupákat nem kaptatok, de elégedettek voltatok?

Tökéletesen. Pénteken is teljesítettük a versenytávot, szombaton pedig átgurultunk a céldobogón. Ennyire vágytunk, és sok-sok mosolygásra. Az autónk hiba nélkül küzdött meg az 557 kilométerrel, mindössze az üzemanyaggal voltak apróbb gondjaink, de azt mi számoltuk el. 🙂 Nem az autó tehetett róla. A nap végére eléggé elfáradtunk, nem volt könnyű legyűrni a 13 órás szombati versenynapot úgy, hogy a Trabinkban a „fűtés” mindössze arra jó, hogy a párát lefújja a szélvédőről, befűteni nem igazán tud az utastérben, így eléggé fáztunk mire eljutottunk a nyíregyházi Kossuth térre.

Mikor láthatunk titeket legközelebb?

Az már biztosnak mondható, hogy a Citroen C2R2-nk motorját alaposan felújítjuk, mert már nagyon ráfér. Szemezünk a Szilveszter Rallye-val, de hogy melyik autónkkal indulnánk Mogyoródon, azt még nem tudom. Az sem biztos, hogy ott leszünk. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy érdeklődünk az évzáró verseny iránt, de a többit tegyük a „majd meglátjuk” kategóriába.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

2018-11-25T20:47:50+00:002018. november 21.|Kategóriák: Hírek|Címkék: , , , |

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás